Revision as of 09:03, 30 September 2016

Áttekintés

A git egyrészről szeretne teljesen elosztott lenne, de valójában ugyan úgy van egy "mester kópia" a szerveren ahogy az SVN-ben, amit mindenki lemásol magához és oda tölti vissza a változásokat.

Főbb tulajdonságok

• Minden felhasználónál a teljes repository megtalálható. Ez azt jelenti, hogy mikor készítünk magunknál egy "másolatot" (szándékosan használtam itt a másolat szót), akkor valójában az egész repository-t lemásoljuk magunkhoz az összes branch-el, tag-el, változtatással együtt. Tehát anélkül hogy hozzá kéne férni a szerverhez, a lemásolás időpontjáig az összes létező lekérdezés lefuttatható mert minden adatunk megvan hozzá. Nyilván ha valaki már felvitte a változtatásit a szerverre, akkor előbb nekünk frissíteni kell a helyi adatbázisunkat, tehát ez szintén csak egy látszat előny, egy átlagos méretű projektben ennek szerintem semmi haszna. Másrészről ha nagyon nagy a projekt, akkor a lokális tárhely szükséglet is gondokat okozhat. Azt mondják, hogy ez az (ál)decentralizáltság azért is jó, mert több helyen megvan pont ugyan az. Ez azért kicsit ferdítés, mert egy valódi szerveren az adatbiztonság mindig meg van oldva, az adatvesztés nem fordulhat elő. Nem is beszélve arról, hogy akárcsak az SVN-nél, a lokális kópiák általában nem a legfrissebbek, a teljes kép mindig csak a szerver kópián van meg.

• Az egyes felhasználóknál lévő lokális kópiák teljes értékű verzió követő rendszerek. Ugyan úgy "commit"-álni kell a lokális kópiánkba, mint az SVN-nél a távoli szerverre. Ez pl nagyon hasznos lehet valakinek, aki csak egy lokális verzió követőt akar felrakni magához gyakorlatilag egy parancs kiadásával. Ha akarjuk, innen lehet feltolni egy másik repozitory-ba, tipikusan a szerverre.

• A branchek közötti váltás csak egy mozdulat: Mivel nálunk a teljes kópia (legalább is annak valamilyen időpillanatban létező változata) ezért egy paranccsal át lehet állni egy adott ágra. Nagy különbség még, hogy egyszerre csak egy ág aktív, amin éppen dolgozunk. Az ágak közötti lokális merge nagyon egyszerű. Ide - oda "beleolvaszthatjuk" a forráskódunkat egyik ágból a másikba, majd bármelyik ágat feltolhatjuk a szerver repository-ba. Ez elég hasznos lehet.

• A repository-k hierarchiába szervezhetőek. Valójában erre lett kitalálva a git. Ez lehetővé teszi akár több ezer együtt dolgozását ugyan azon a giga projekten. Szerintem itt jön elő a git igazi előnye, több ezer ember nehezen használna egyszerre SVN alapú projekteket. Egy giga projektben több fő fejlesztői csoportot kell kialakítani a fő feladatok mentén. Majd azokat további kisebb csoportokra lehet osztani. Git-ben csinálunk egy legfelső repot, ez lesz a legfelső szintű "mester" repo, ezt lemásolják második szintű "mester" repók. Ezt használják a fő fejlesztői csoportok. Nevezzük ezt "második szintű másolatoknak." Ezen repoknak csak olvasási joga van a mester példányhoz. A második szintű másolatokat lemásolják a harmadik szinten lévő fejlesztői csoportok. Ezen harmadik szintű csoportok is csak olvasni tudják a második szintet. A harmadik szintű másolatokhoz már közvetlen fejlesztők kapcsolódnak, oda tolják fel a fejlesztésüket. Az első körös tesztelést önállóan végzik a 3. szinten lévő csoportok. Mikor kész vannak elküldik email-ben a változtatást a 2. szinten lévő szülőjüknek. A második szinten lévő felelősök összegyűjtik a 3. szintről érkezett fejlesztéseket, és belerakják helyben a 2. szintű másolatokba. Ezek után 2. szinten is tesztelésre kerül a fejlesztés. Majd a fejlesztések végül elküldésre kerülnek a mester repóba.

Felépítés

A lokális git másolatunk három részre osztható: